Ivóvízvezeték-építés: csőanyag, hegesztés, nyomáspróba

Az ivóvízvezeték nyomás alatt üzemel, ezért az anyagválasztás, a kötéstechnika és az átadási vizsgálat egyaránt kritikus. A mai gyakorlatban a polietilén (PE100/KPE) cső a leggyakoribb: tartós, korrózióálló, és roncsolásmentesen, a cső anyagával egyenértékűen köthető.

Csőanyag és méretezés

A PE100 csöveknél a falvastagságot az SDR-érték (a külső átmérő és a falvastagság aránya, pl. SDR11, SDR17) és a névleges nyomásfokozat (PN) határozza meg. Minél kisebb az SDR, annál vastagabb a fal és annál nagyobb nyomásra alkalmas a cső. A vezeték átmérőjét a vízigény és a hálózati nyomásviszonyok alapján méretezzük, hogy a csúcsfogyasztásnál is elegendő legyen a nyomás és a hozam.

Forrás: Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz).

Kötéstechnika: hegesztés

• Tompahegesztés: a két csővéget felhevített lappal megolvasztjuk, majd összenyomjuk — homogén, a csővel egyenértékű kötés keletkezik, jellemzően nagyobb átmérőknél.
• Elektrofittinges hegesztés: a karmantyúba épített fűtőszál olvasztja össze a csövet és az idomot; pontos, jól ellenőrizhető, szűkebb helyen is alkalmazható.

Mindkét eljárás roncsolásmentes, tömör kötést ad, ami nyomás alatti üzemnél elengedhetetlen.

Nyomáspróba, öblítés, fertőtlenítés

A megépült vezetéket az eltakarás előtt nyomáspróbának vetjük alá: a rendszert a tervezett üzemi nyomás fölé terheljük, és figyeljük a nyomásesést a tömörség igazolására. Ivóvíznél a próba után a vezetéket átöblítjük és fertőtlenítjük, majd csak ezt követően helyezzük üzembe. A bekötés a meglévő törzshálózatra, a szolgáltató jóváhagyásával történik.

Ágyazat és takarás

A csövet szemcsés ágyazatba fektetjük, körültömörítjük, majd a fagyhatár alá kerülő mélységig rétegesen visszatöltjük. A nyomvonal fölé jelzőszalag kerül, hogy későbbi földmunkáknál ne sérüljön a vezeték.

← Vissza a Tudástárba  ·  Közmű ajánlatkérés →